9. érzelmi zsarolás

Mert a zsarolást a törvény bünteti.
Zsaroló,
"aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltürésére vagy elhagyására kényszerít,
aki azon célból, hogy magának vagy másnak vagyoni hasznot szerezzen, valakit rágalmazó vagy becsületsértő állításának nyomtatvány által való közzétételével fenyeget " (forrás: kislexikon.hu)
Ez ugye egyértelmű.

De az érzelmi zsarolást sajnos senki nem bünteti, nem is bizonyítható, ennélfogva ugye nem is bűntény.
Pedig sokszor nagyobb kárt tesz, mint a "sima" zsarolás.
Majd megtudod, ha már nem leszek...
Ha elhagysz, meghalok...
Ha nem raksz rendet a szobádban, nem szeretlek...
Ilyen rossz vagy, hogy nem adsz a testvérednek?
Nem is tudod, mennyi mindent tettem érted...
Nem is tudod, mennyi mindent áldoztam fel érted...
Ha nem teszed/veszed meg, nem is szeretsz...
Ha nem teszed/veszed meg, nem is szeretlek...

Van aki szüleitől, gyerekétől, "barátjától", párjától hallotta/hallja ezeket a "kedves" szövegeket.
Néha az ember így akarja biztosítani magának a szeretetet. Mintha csak úgy, önmagában nem lenne szeretetreméltó.
Ez a módszer viszont ocsmányul szennyezi a környezetet és a kapcsolatokat.
Nagyon leegyszerűsítve erről szól:
-ha megteszel valamit akkor érzelmeket kapsz
-tettem valamit/történt valami és ezért érzelmeket kell adnod.

"Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"
/Petőfi Sándor/

8. bohóc; megaláz

Nem szeretem a bohócokat.
Egy bohócot igen. Mert az "egy bohóc" mindig azon dolgozik, hogy rajta nevess. Azért zenél, azért csetlik-botlik, hogy téged szórakoztasson.
De ha már két bohóc van a porondon, akkor csak az egyik célja az, hogy rajta nevess. A másik szinte biztosan azon fog dolgozni, hogy a másikon nevess.
Megalázza, kellemetlen helyzetbe hozza, kigúnyolja, goni tréfát űz vele.
Azt már nem szeretem.

Valakinek a lelkébe belelépni azért, hogy ő így nevetséges, vagy nehéz, kellemetlen helyzetbe kerüljön, gusztustalan dolog.

Ilyen
megalázni a párom, hogy ezzel az erőmet, felsőbbrendűségemet megmutassam, azzal kérkedjek,
megalázni a beosztottam, hogy éreztessem vele, a ranglétra alján áll,
a szegényebb önérzetébe taposni, hogy azt mutassam, én több vagyok attól, hogy gazdagabb vagyok.

Kerülöm az ilyen helyzeteket. Évekkel ezelőtt megtanultam:
Veled nevetni és soha nem rajtad...

Remélem majd megbocsát, hogy ide tettem:

Bohóc

Parádézz csak, kicsi bohóc,
Nevettesd a népet,
Hadd mulassanak rajtad,
Borítsd fel a széket.

Mázold fehérre az arcod,
A könnycseppet se feledd,
Ess hasra egy párszor,
S a közönség nevet.

Akkor teszed jól a dolgod,
Ha kinevetnek téged,
Zuhanj le a drótkötélről,
Törd össze a képed.

Akaszd össze lábaidat,
Ügyetlenül lépve,
Csetlés-botlás - jó mulatság,
Megtapsolnak érte.

De ha egyszer igazából,
Nagy sikerre vágynál,
Mosd le minden festékedet,
S a porondra így állj.

Nézz szembe a publikummal,
És őszintén sírjál,
Sírd ki minden fájdalmadat,
Mit magadban hordtál.

S mikor már a nevetéstől,
Majd’ mindenki félholt,
Valaki majd így szól rólad:
- Igazi bohóc volt!
/Ki-P-A/

7. felnőtt

Felnőtt nem attól lesz valaki, hogy 18 éves lesz, vagy 21. Nem attól, hogy törvény szerint választó és választható. ez így nem igaz, csak a jogok miatt kellett húzni egy korhatárt.

Felnőtt, igazán felnőtt a fiam szerint akkor lesz valaki, ha már nincs kit köszöntenie anyák napján. Ás ebben neki nagy igazsága van.

Szerintem az is a felnőttség jele, hogy tudsz felelősen dönteni, másokat figyelembe venni, tudsz uralkodni magadon, az indulataidon, tudsz őszintén örülni, és örömet szerezni. Ugyanakkor már tudod azt is, hogy nem attól felnőtt a felnőtt, hogy "olyan" arccal jár-kel a világban, hanem attól, hogy meg meri magának engedni, hogy felemelkedjen őszinte gyerekszintre és nevessen, játsszon, gesztenyét gyűjtsön.

6. szabadság

Sokan azt gondolják, a szabadság azt jelenti: azt tehetek, amit akarok. Pedig ez csak az öncélúan tevő-vevő emberek zanzásított szabadság definíciója.
Igazából a szabadság azt jelenti: azt tehetek, amit akarok, mindaddig, amíg ezen tevékenységem nem jár együtt mások szabadságának a megsértésével.
Korlátok mindig vannak és kellenek, hogy együtt/ egymás melett tudjunk élni.

5. magyarázat - magyarázkodás

A magyarázat és a magyarázkodás között óriási a különbség.
Amikor megmagyarázok valamit, az egyszerűen adott esetben egy probléma megoldási lehetősége, egy feladat megélrtésének segítése, vagy éppen egy indoklás: mit, miért tettem úgy, ahogy.
Ha én értem, és te nem, akkor nagyon szívesen, majdnem bármikor...

Ha magyarázkodsz, akkor bizonygatsz.
Bizonygatod, hogy neked volt igazad, hogy úgy kellett tenned, ahogy tettél.
Egyszer megfogadtam (az előzményt már nem tudom), hogy soha többé nem magyarázkodom. Aki jóindulattal fordul felém, vagy már valamennyire ismer, az a magyarázatból is remélhetően megérti, hogy mit miért tettem, még ha nem is fogadja el.. Aki pedig beskatulyáz, nem ismer és nem is akar igazán ismerni, abba pedig kár a szó: hiányzik belőle az engem megérteni/elfogadni akarás képessége.

A magyarázkodásnak sokszor van még egy mozgatórugója, amikor önmagam nem vagyok biztos bennem, abban, amit tettem és azzal, hogy másoknak magyarázom, tulajdonképpen egy ön-szuggesztiót hajtok végre.
Ilyenkor szokott előjönni családon belül a kérdés: "most engem akarsz meggyőzni, vagy magadat?"

4. döntés

Folyton, életünk minden percében döntéseket hozunk. Időnként ennyiről:
kakaó vagy tea.
Megkerüljem, vagy átugorjam az árkot.
A rózsaszínű, vagy a kék pólómat vegyem fel?
Aztán ilyenekről is:
Tamás vagy Joci...
Engedjem, vagy még rávegyem, hogy várjunk...
Nevessek vagy hisztizzek...
Változtassak munkahelyet vagy maradjak...
Megtartsam vagy elvetessem...
Kibéküljünk vagy elváljunk...
Bevalljam vagy inkább egy kegyes hazugság...
Küzdjek tovább vagy feladjam...

Az egész élet döntések sorozata.
Ás abban az adott pillanatban minden döntésnek súlya, jelentősége van. Még akkor is, ha nem vagyok ennek igazán tudatában. Mások sokszor döntéseim alapján alkotnak rólam véleményt és sokszor én magam is közelebb jutok az "ÉN"-hez, ha megpróbálom elővakarni, mi lendít jobbra vagy balra, melyik döntésem vitt közelebb a célomhoz és melyik távolabb.
Volt már olyan, hogy azt mondtam: én X pontot céloztam meg, nem tehetek róla, hogy mégis Y-hoz jutottam.
Jó lenne ilyenkor tudni, hogy kinek a célja volt az X. Mert, hogy nem az enyém, az fix. Biztos, hogy valamilyen elvárásnak akartam megfelelni. Ás elég valószínű, hogy tehetek arról, hogy nem X-hez jutottam.
Aztán van olyan döntés, aminek a súlyát titkolt teherként egész életünkben magunkkal hurcoljuk. Még akkor is, ha voltak megalapozott indokaink, önmagunkat is meggyőző érveink.

3. csiszolódás

Akik szeretik egymást, képesek a veszteség, csorbulás érzete nélkül összecsiszolódni. Ez nem a megfelelni vágyásból adódik, hanem az emberi szeretet csodás alkalmazkodóképessége.
Dolgokat, rossz és jótulajdonságokat letenni szinte öntudatlanul azért, mert szereted a másikat és mert gördülékenyen szeretnél vele együtt élni.
Pont vele.
Ha évek múltán visszanézel és előveszed a "kívülről látás" képességét, akkor könnyen észreveheted, hogy nem csak te, de a másik is változott, alakult és ennek köszönhető, hogy az ő vállgödre pontosan úgy alakult, hogy a te arcod hibátlanul belesimulhasson.

Ez persze nem szabad, hogy kizárja a különbözőséget. Mert biztos vagyok benne, hogy mindenkiben meg kell, hogy maradjon a lényeg a saját identitásából, egyéniségéből, egójából, szelídégéből vagy vadságából. Bizonyos dolgok, élethelyzetek, jellemvonások tudatos feladását csak akkor szabad végigvinni, ha nem fenyeget a szemrehányás veszélye.
De összecsiszolódás ide vagy oda, vannak tulajdonságok, amik megmaradnak, annak ellenére, hogy nem jók. De ez nem gonoszságból, dacból történik így, hanem mert így hoztuk magunkkal és régebbről, sokkal messzebbről gyökereződött belénk, mint mondjuk azok a rossz tulajdonságaink, amiket "csak" egy előző generáció, a szüleink tápláltak belénk.
Ezt meg kell tanulni elfogadni. Ás bele kell vésni az agyunkba mélyen élesen, hogy nem vagyuk teremtők és nem kérhetjük számon a másiktól, hogy más, mint mi és nem az álmainkból lépett elő .

"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét."
(Alexandra Penney)