10. színház

Színház az egész világ...

Na igen. Színészek vagyunk benne mindannyian, és igyekszünk a saját kényünk kedvünkre formálni a világot. Ez így van rendben, így kell lennie.
De létezik A Színház.
Ahol csodás, vagy kevéssé csodás darabokat tehetséges, vagy kevéssé tehetséges színészek játszanak.
Nekem az mindig is a varázslat igazi helyszíne volt, igazi szentély. A zenéé, a játéké, a nevetésé, a sírásé, a tehetségé...

Ezért ne csodálkozz, hogy nem tűröm, hogy a színházban a büfén kívül egyél, igyál, rohangálj, kiabálj és megkövetelem, hogy tiszteld azokat az embereket, akik a te szórakozásodért dolgoznak nap mint nap. Szöveget tanulnak, próbálnak, ajtón kívül hagyják magánéleti fájdalmaikat, hogy te nevethess, örömeiket, hogy te drámát láthass.

Ás igen, totálisan bunkónak tartom az anyukát, aki alufóliából zabál szendvicset a folyosón, zacskóból csipszezik, és a gyerekei kezét teletömi ropival a színházteremben.

Tisztelet.

6. szabadság

Sokan azt gondolják, a szabadság azt jelenti: azt tehetek, amit akarok. Pedig ez csak az öncélúan tevő-vevő emberek zanzásított szabadság definíciója.
Igazából a szabadság azt jelenti: azt tehetek, amit akarok, mindaddig, amíg ezen tevékenységem nem jár együtt mások szabadságának a megsértésével.
Korlátok mindig vannak és kellenek, hogy együtt/ egymás melett tudjunk élni.