11. Ünnep

Végtelenül megváltoztak.
Nagyon fáj, hogy nemzeti ünnepeinket politikai játszmák színterévé tették és a legnagyobbat, március 15-ét sem hagyták meg nekem, csak úgy, hanem, ha rendezvényre megyek, össze kell szoruljon a gyomrom: vajon melyik ember, milyen gonoszságot mond majd a más pártvallásúra. Hogyan sérül megint a vallásszabadság, a szólásszabadság és a méltósághoz való jog.

De egyéb ünnepeink is megváltoznak és nem tudunk velük mit kezdeni. A zömében katolikus országban Húsvét, a Karácsony, a Pünkösd bizony vallási ünnepek.
Szép ez, de ha nem vagy vallásos, akkor bizony a mai rohanós, bizonytalan helyzetben nem fogod megtalálni a régvolt, hagyományos ünnepeket, azok hangulatát.

De ha így nem megy, akkor nézzük más szemmel ezeket a napokat. Töltsük meg mi magunk valami mással, valami, számunkra fontos tartalommal. Hiszen itt van egy nap, nekünk ajándékozva. A síszünetet, az érettségi szünetet sem csak a síelők, érettségizők kapják.

Igen, tudom, a locsolkodás bizony pénzgyűjtés.
De észrevétlenül, kapcsolatok ápolása is és egy kicsi emlékfelidézés. Sőt, némi udvarolásra is ad lehetőséget. Ás apa és fia együttlétére.
Anyának pedig egy kiccsé arra, hogy (ha van) a lányával töltsön egy kis időt. Kell-e otthon maradni? Nem, ha nem esik jól. De igenis, ha a leányzóhoz jönnek, akkor nem szaladhatunk ki a világból anyaként. Viszont, ha felvállaltuk, ha otthon maradunk, akkor legyen a mosoly őszinte. Mert ez egy klassz dolog: szép a gyerkőc, én szültem, neveltem, jönnek hozzá.
Ha meg nem jönnek? Akkor igenis el lehet menni kettesben. Hiszen néha így is kell lenni, anyának lányával összebújva, apának fiával újrakamaszodva. Arról nem is beszélve, hogy rengeteget lehet így tanulni egymásról, egymástól.

A karácsony pedig sokaknál csak pénzkiadás, rohanás, karácsonyi ételek főzése, aminek az lesz a vége, hogy anya fáradt, apa ideges, gyerkőc türelmetlen. Pedig az ebéd csúszhat is, az étel lehet együtt megcsinált kívánságműsor is, egy kiccsé több nevetéssel és drukkolással.
Ás talán, ez az ezerszer átkozott válság visszahoz valamennyit az őszinteségből is: jelképes szeretemajándékot csak annak adunk, akit valóban, ha kell, meg is keresünk ilyenkor. Mert fontos a lelkünknek, hogy tudjuk: jól van.
Igenis, legyen szeretetre szánva az idő.

Azt gondolom, az ünnepben az a fontos, hogy ne rontsuk el és ne engedjük, hogy a lelkünkben ünnepet más elrontsa.
Ás az is fontos, hogy a másik ünnepére is figyeljünk.
Hogy jusson eszünkbe: neki most ünneplőben van a lelke, még akkor is, ha mi magunk rohannánk. Mert a torta, a virág, a szeretet apró jelei neki is járnak mondjuk szülinapon, és az is, hogy jobban elnézzünk neki olyankor csibészségeket, hangulatingadozást.
Mert egyedül ünnepelni nem lehet. De társas magányban sem. Az inkább csak olyas megemlékezés-féle.


Az ünnepekrõl
Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülrõl és kívülrõl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ün nepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nõk, válogatott étkek, vérpezsdítõ és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsõbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betûs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.
/Márai Sándor/